Fájdalom a patellofemoralis ízületben

A patellofemoralis fájdalom (PFP) egy olyan szó, amely a térdkalács alatti és/vagy körüli „nem specifikus” fájdalomra vagy fájásra utal. Ez a térdfájdalmak egyik legelterjedtebb oka aktív és nem aktív embereknél, minden életkorban; a lányok kétszer gyakrabban tapasztalnak patellofemoralis fájdalmat, mint a férfiak. A futók körében előforduló gyakorisága miatt a PFP-t általában „Runner's Knee”-nek nevezik.

 

Funkció és anatómia

A combcsont (combcsont), a sípcsont (tibia) és a térdsapka alkotják a térdízületet, amely hatalmas és összetett (patella). A térdkalács egy nagy szezámcsont, amely a sípcsont felső elülső részéhez kapcsolódik, amikor a combizom ina (négyfejű femoris izomcsoport) keresztezi a térdízületet és előtte. A patellofemoralis ízület akkor jön létre, amikor a térdsapka a combcsont alsó végén lévő „horonyban” (a trochleában) fekszik, és saját ízületet alkot. A térdkalács fel-le halad ezen a hornyon, miközben a térd meghajlik (hajlít) és kiegyenesedik (kinyúlik). A térdkalács feladata a tőkeáttétel létrehozása és a négyfejű izom mechanikai előnyeinek növelése; enélkül elveszítenénk térdnyújtó erőnk felét. A patella a térd elülső részének lengéscsillapítójaként is működik.

 

 

Tünetek

„Tompa” vagy „éles” kellemetlen érzés vagy fájdalom a térdkalács „alatt” vagy „körül” a patellofemoralis fájdalom gyakori tünetei. A guggolás, a lépcsőn fel-le járás, a futás és a hosszú ideig tartó ülés a PFP-vel kapcsolatos gyakori tevékenységek. Az íngyulladás vagy az ínhüvelygyulladás lokalizált fájdalmat okozhat a térdkalács felett vagy alatt, a térd instabilitása pedig porc- vagy szalagkárosodást jelezhet. További feltárandó és kizárandó diagnózisok közé tartozik a chondromalacia patellae (a térdsapka alatti porc „lágyulása” vagy degenerációja), az ízületi gyulladás és a plica, hogy csak néhányat említsünk.

 

 

Okok

Úgy gondolják, hogy a patellofemoralis fájdalmat a térdkalács helytelen követése okozza, és számos ok okozhatja, például izomfeszültség, gyengeség és „túlterhelés”. A PFP-t az egyéni anatómiai változók és a felszerelés helytelen illeszkedése is okozzák.

 

Az izomfeszülés és/vagy az izomgyengeség közvetlenül vagy közvetve megváltoztathatja a húzási vonalat azáltal, hogy túlzott combcsont-addukciót és belső rotációt okoz. A négyfejű izom (femoris) az az izomcsoport, amely a legközvetlenebb hatással van a térdkalács követésére, de az iiotibiális szalag, a csípőfeszítők, az abduktorok, az adduktorok, a combhajlító izmok és a vádliizmok is hatással vannak. A sípcsont túlzott belső rotációja a térdkalácsot is megterhelheti a feszes és gyenge alsó lábizmok és/vagy a láb túlzott pronációja miatt.

 

A túlzott használat egyszerűen azt jelenti, hogy „túl sokat túl korán csinálunk”, vagy olyan cselekvést vagy tevékenységet végzünk, amelyre a test vagy egy testrész nem áll készen rendszeresen. Gyulladás, kellemetlen érzés és károsodás gyakori következmények, amikor a fizikai igénybevételek meghaladják a szövetek toleranciáját megfelelő gyógyulás nélkül. Ez igaz minden típusú ismétlődő tevékenységre, beleértve a sportot és az edzést is.

 

A túlterheléses sérüléseket nagy valószínűséggel a sportolóknál vagy bárkinél, aki rendszeres edzésprogramban vesz részt, „edzési hibák” okozzák. Az edzésprogramon belüli gyakoriság, mennyiség, intenzitás és regenerálódás helytelen kezelése a legtipikusabb „hibák”, amelyek hozzájárulnak a sérülésekhez. Ezek a tényezők minden edzésprogram részét képezik, és egyénileg és csoportosan kell kezelni őket úgy, hogy a szervezet „toleranciát” alakítson ki a tevékenységgel szemben, és károsodás nélkül tudjon továbbhaladni.

 

Az alsó végtagi edzések, amelyekből hiányzik a megfelelő bemelegítés, rugalmasság, erő és technika, szintén gyakoriak a patellofemoralis fájdalomban szenvedőknél. Ha még nem ismeri az erősítő edzést, kezdje el könnyedén és haladjon felfelé; ha guggolást végzel, inkább részleges guggolásokkal kezdje, mint teljes guggolásokkal. Ha még nem ismeri a futást, kezdje egy sétával/kocogással, és fokozatosan növelje a futásteljesítményt. Kezdje sprintekkel és hegyi ismétlésekkel, ha már megalapozta az erő és a kitartás erős alapot. Ha kihagy néhány gyakorlatot, ne ott folytassa, ahol abbahagyta; ehelyett szükség szerint állítsa be a hangerőt és az intenzitást, és fokozatosan térjen vissza formába. Legyen következetes edzési rendjével, és tanuljon meg jó technikát minden edzéshez.

 

A lábhossz egyenlőtlenségei, a lapos lábak (pes planus), a magas ívek (pes cavus) és a túl magasan vagy túl alacsonyan ülő térdsapka a combcsontbarázdában ideális helyzetéhez képest mind a PFP anatómiai kockázati tényezői. Ha a térdkalácsot túlságosan kifelé húzza, és „eltér a pályától”, a széles medenceöv patella-igazítási problémát okozhat. A Q-szög hatás gyakrabban fordul elő nőknél, mint férfiaknál. A patellofemoralis ízület túlzott igénybevételét a felszerelések, például a lábbelik és a kerékpárok nem megfelelő illeszkedése is okozza.

 

 

Kezelés

Bármilyen sérülés hatékony terápiája a helyes diagnózissal kezdődik. A sérülés súlyosságától függően a patellofemoralis fájdalom kezelésére tevékenységmódosítást vagy teljes pihenést és jeget alkalmaznak. A jég természetes gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító, amelyet bármikor használhatunk, ha fájdalom jelentkezik, akár egy nappal, akár több hónappal a baleset után.

 

Ha napjának nagy részét ülve tölti, próbálja meg rendszeresen megváltoztatni térdének helyzetét egyenesről legfeljebb 90 fokos hajlításra. A PFP rosszabb lehet, ha huzamosabb ideig egy testhelyzetben marad. Ha nagyon kellemetlenül érzi magát, próbálja meg távol tartani magát a lépcsőtől és a felesleges guggolástól. Cserélje le a kopott cipőt, akár futó, akár nem. Minden cipőben fontolja meg a talpbetét cseréjét, mert a megnövekedett ütéselnyelés és tartás bizonyítottan csökkenti a PFP-t. A kerékpáros illeszkedés segít megszüntetni a szükségtelen patellofemoralis stresszt, miközben maximalizálja a hatékonyságot és az erőt, ha lovas vagy.

 

A csípő-, comb- és vádliizmok gyengéd nyújtó- és mozgatási gyakorlatait azonnal el kell kezdeni, amint az elviselhető. A nyújtás javítja a térdkalács beállítását és csökkenti a térdkalács kompressziós erőit. Ezután ugyanazon izomterületek megfelelő erősítésével és az edzésbe való fokozatos újrakezdéssel újra formába lendülhet. Az erő támogatja a megfelelő igazodást, és növeli az izmok és ízületek azon képességét, hogy felveszik és elosztják a feszültségeket.

 

Mielőtt folytatná az edzést, tekintse át a programját, és azonosítsa és javítsa ki a mozgás- és erőkiegyensúlyozatlanságokat, amelyek hozzájárulhatnak a diszfunkcionális mozgásmintákhoz és a rossz mechanikához, ügyelve arra, hogy a törzs-, csípő- és alsó lábizmokat, valamint a combot beépítse. A sérüléshez vezethető edzéshibák elkerülése érdekében értékelje és kezelje a gyakoriság, a térfogat, az intenzitás és a felépülés tényezőit a programon belül.

 

Amikor visszatér az edzéshez, ügyeljen arra, hogy ne ott folytassa, ahol abbahagyta. Attól függően, hogy mennyi időt hagyott ki, előfordulhat, hogy a normál program 25–50%-ával kell kezdenie, és fokozatosan növelnie kell körülbelül 10%-kal minden héten, vagy a fizikoterapeuta, orvosa vagy edzője utasításai szerint. Az edzéseken belül és az edzések között ügyeljen arra, hogy elegendő bemelegítési és regenerációs időt biztosítson.

 

Megelőzés
A legjobb megelőző tanácsok, mint a legtöbb sérülés esetében, az általam PETR-elvekben foglalhatók össze, amelyek magukban foglalják a megfelelő felkészülést, felszerelést, technikát és helyreállítást.

Felkészülés: A felkészülés célja a szervezet fiziológiai tűrőképességének növelése, hogy az adott sportág, tevékenység által támasztott igények ne törjék le azt károsodásig. Minél felkészültebb a szervezet, annál jobban ellenáll a stressznek és a sérüléseknek. A bemelegítés, a hajlékonyság, az erőnlét, az állóképesség és az egyensúlyi edzés elengedhetetlen részei a felkészülésnek minden sportágat űzők számára. A csípő-, comb- és vádliizmoknak megfelelő rugalmassággal és erővel kell rendelkezniük ahhoz, hogy ellenőrizzék a térdkalács egybeállítását, és csökkentsék a comb (combcsont) túlzott addukcióját és belső forgását, valamint a sípcsont (tibia) belső elfordulását. A csípő adduktorok, abduktorok és a külső rotátorok jelentősek, mert szabályozzák a comb és az alsó lábszár addukcióját, valamint a belső rotációt, ami befolyásolhatja a lábpronációt.

 

A lábbeli és a kerékpáros illeszkedés két olyan elem, amely kifejezetten a patellofemoralis kényelmetlenségre jellemző. A megfelelő alátámasztáshoz, ütéselnyeléshez és illeszkedéshez elengedhetetlen a tevékenység-specifikus lábbeli. Például nem ajánlott tenisz- vagy kosárlabdacipővel kocogni, mert a „pálya” cipőket nem a kocogás távolságára és egyenletes hatására tervezték. Viseljen olyan cipőt, amely megfelelő tartást, ütéselnyelést biztosít, és jól illeszkedik, ha egész nap a lábán lesz.

 

A kerékpározás egy olyan gyakorlat, amely során a lábakat többszörösen, széles mozgástartományban mozgatják az ellenállással szemben, miközben egy rögzített ülésben előrehajolva ülnek. Ha nem megfelelően illeszkedik, ez a testtartás bizonyos geometriát biztosít a test és a kerékpár között, ami indokolatlan terhelést okozhat a térdben, a csípőben és a hátban. Ez a geometria viszont úgy hangolható, hogy a legkevesebb feszültséget produkálja, miközben megfelelően felszerelve optimalizálja az erőtermelést.

 

A technika olyan mozgásmintákra utal, amelyek egy tevékenység vagy sport hatékony és sikeres végzéséhez szükségesek. Általánosságban elmondható, hogy minél jobb a technika, annál kisebb a sérülés veszélye, és annál nagyobb a sikeres kimenetel valószínűsége.

 

A Cadence a futók technikájának csodálatos illusztrációja. Egyszerűen fogalmazva, a ritmus az adott idő alatt, általában egy perc alatt megtett lépések számát jelenti. A nagyobb ütemű (legalább 180 lépés/perc) futók lépése rövidebb, lábütésük pedig alacsonyabb a talajhoz képest. Az alacsonyabb ütemű (160-170 lépés/perc) emberekhez képest ez csökkenti az ütközési erőket és javítja a hatékonyságot. A kezdő és tapasztalatlan futók hajlamosak a túllépésre, ami extra terhelést jelent a térdre, valamint a lábfejre, a csípőre és a hátra. A technika minden akcióban vagy sportban fontos, és megtanulható.

 

A fiziológiai alkalmazkodás nem mehet végbe gyógyulás nélkül. A test az alkalmazkodás révén növeli az erőt és az állóképességet, pihenés és regenerálódás közben pedig helyreáll és regenerálódik. Az egyszerű edzésnapok, a teljes pihenőnapok és az alvás egyaránt segíthet a felépülésben. Alvásigényünk és regenerálódásunk az edzéseink mennyiségével és intenzitásával párhuzamosan nő. Elveszítjük erőnlétünket, ha nem pihenünk és alszunk eleget. Az erősebb és gyorsabb lét kulcsa a felépülés. Az erőt inkább a pihenőidőszakok során nyerjük, mint az edzések során.

 

A lényeg: a megfelelő felkészülés, felszerelés, technika és rehabilitáció koncepcióinak betartása segít megelőzni a patellofemoralis ízületi túlterhelést és sérülést.